Rendőrtiszti Főiskola 1121 Budapest, Farkasvölgyi út 12.





BŰNÜGYI ÉS GAZDASÁGVÉDELMI TANSZÉK
--------------------------------------------------------------------------------

A tanszék története

 

A tanszék története szorosan kötődik, kapcsolódik az 1945. utáni rendőr tisztképzés, ezen belül a bűnügyi szakképzés történetéhez.

A Rendőrség személyi állományának képzéséről a Belügyminisztériumnak kellett gondoskodnia.

Ez a képzés az első időszakban "helyileg" szervezett egy-két hetes, maximum hónapos tanfolyamokból állt, majd 1947. áprilisában 6 hónapos rendőrtiszti tanfolyam indult.  A képzés hatékonyságának növelése érdekében megszervezésre került az egyéves "Rendőrakadémia", mint tisztképző intézet. Az intézet funkcióját első alkalommal 1948-1949-es években látta el, rövid fennállását követően helyét, szerepét a "Rendőrtisztképző Iskola" vette át. A Rendőrtisztképző Iskola 1950-56. közötti időben képezte a növendékeket, az oktatás 8 hónaptól másfél évig tartó tanfolyamokon történt. Itt kezdődött el a szakosodás, amely bűnügyi, közrendvédelmi, igazgatásrendészeti csoportok szervezését jelentette. Ebből adódóan a különböző szolgálati ágak szakemberigényeinek kielégítésére az oktatási intézmények szervezeti felépítésében is változások következtek be. 1951. februárjában a bűnügyi nyomozók kiképzésére "Nyomozótiszti Iskola" kezdte meg működését. A szakképzés középpontjában a felderítő tevékenység állt. A bűnügyi szakképzés fejlődésének jelentős állomása 1953, amikor középiskolát végzett fiatalok, valamint kezdő nyomozók részére indult másfél éves tanfolyam. A tanfolyamon rendkívül hatékony oktatói-nevelői munka folyt, ennek ellenére az oktatási intézményt 1956-ban megszűntették, melynek eredménye az lett, hogy a nyomozótiszti utánpótlás újabb hosszú évekre megszakadt. Az 1953-ban létrehozott "Korvin Ottó Bűnügyi Szakiskolában" tanult hallgatók köréből  számos a szakma, a tudomány által elismert személy került ki, mint például Tóth Tihamér, Dobos János urak, akik a későbbiek során a Rendőrtiszti Főiskolán a bűnügyi szakon folyó képzésben is jelentős szerepet játszottak.  Az 1956-os forradalom és szabadságharc bukását követően 1959-ben kezdődött újra a tisztképzés, a most már kétéves Rendőrtiszti Akadémián, funkcióját 1971-ig töltötte be.

1970-ben a BM kollégiuma állást foglalt a Rendőrtiszti Főiskola létrehozására a tisztképzés színvonalának emeléséről, valamint a belügyi tudományos munka szervezéséről, irányításáról.

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1970. évi 39. számú törvényerejű rendeletével a Rendőrtiszti Főiskola létrehozását, alapítását rendelte el. A főiskola alapvető feladataként határozta meg, hogy a BM egyes szakterületei számára magas színvonalon tiszteket képezzen. A főiskolai képzés 1971. szeptember 1-én indult meg. A képzés megindulásától napjainkig államvizsga/záróvizsga tantárgyaként szerepelt és szerepel a bűnügyi tudományrendszerben kiemelkedő helyet, szerepet betöltő büntetőjog tudományág, a kriminalisztika, valamint az egyes szolgálatoknak megfelelő szakmai ismeretek. A Rendőrtiszti Akadémián is és a Rendőrtiszti Főiskolán is önálló szervezeti egységként került létrehozásra, kialakításra, többek között a Bűnügyi Tanszék.

A Bűnügyi Tanszék a "bűnügyi szolgálati ismeretek" tantárgyat oktatja a főiskolánkon. A szakmai anyag az országban egyedül itt került, illetve kerül oktatásra, a főiskola bűnügyi szakán "szakmai" tantárgyként. Az ismeretanyag egyrészt a Rendőrség bűnügyi szolgálatával kapcsolatos általános, szakmai tudnivalókat tartalmazza, másrészt a rendvédelmi szervekkel, társadalmi szervezetekkel, külföldi rendvédelmi szervekkel, a polgárok önkéntes szerveződéseivel történő együttműködés kérdéseivel, harmadrészt a titkos információgyűjtés eljárási szabályaival, az operatív erők, eszközök, módszerek körével, a leplezett, titkos formában végzett adatgyűjtéssel foglalkozik. A Bűnügyi Tanszék - az ORFK egyik meghatározó szolgálati ágának megfelelően - mint szaktanszék felelősséggel tartozik a főiskolán a legnagyobb létszámot képviselő hallgatói állomány képzéséért, neveléséért, természetesen a főiskolán oktatói-nevelői tevékenységet folytató szervezeti egységek és azok munkatársaival együtt.

1971. őszén a Rendőrtiszti Főiskola Bűnügyi, Kriminológiai és Kriminálpszichológiai Tanszékén kezdődött el a bűnügyi hallgatók szakmai képzése, amely a Kriminalisztikai és más bűnügyi tudományágak oktatását végző tanszékek közreműködésével teljesítette alapvető feladatát. Az első évek a tanszék profiljának kialakítása jegyében teltek, illetve az előd, a Rendőrtiszti Akadémia tananyagainak átdolgozására, új anyagok megírására került sor. A tanszék akkori munkatársai jelentős szerepet játszottak a főiskola bűnügyi képzésének megszervezésében, a tantárgystruktúra kialakításában, a képzési célok megfogalmazásában, a szakmai tananyagok elkészítésében. A tanszék megnevezése 1994. március 1-ig a következőképpen alakult: Bűnügyi és Kriminálpszichológiai Tanszék, Bűnügyi Tanszék és végül Bűnüldözési Tanszék. Ebben az időszakban olyan kiváló szakmai és tudományos felkészültséggel bíró személyiségek oktattak a tanszéken, mint Láng György, Popper Péter, Sáfár Attila, Diczig István, Magyar Béla, Lehotkai Gyula, Hoffmann Lajos,  Kis Géza, Dobos János, Horváth József és még sorolhatnám a neveket.

A rendszerváltás időszakában kritikus időszakot élt át a Bűnügyi Tanszék. Sokan megkérdőjelezték a titkos információgyűjtéssel kapcsolatos ismeretek oktatásának a célját, szükségességét. A szakma érveivel meggyőzte a hatalomban lévőket és azóta a vezetés, irányítás is elismeri, hogy hatékony bűnüldöző tevékenység - konkrét esetekre vonatkoztatva - titkos formában végzett rendőri tevékenység nélkül nem létezik. 1990-1993. közötti időszakban átdolgoztuk az összes tananyagainkat, illetve jogállamiság kritériumainak figyelembevételével azokat újraírtuk. A helyzet 1994-ben stabilizálódott, amikor is hatályba lépett az 1994.évi XXXIV. törvény, a Rendőrségről. 1994. március 1., mint önálló szervezeti egység, a Bűnügyi Tanszék megszűntetésre került. Ezen időszakban 1994. március 1 - 1999. szeptember 1. között  a bűnügyi szakon folyó képzésért először a Bűnüldözési Tanszék, - ami a Kriminalisztika és a Bűnügyi Szakmai Tanszék összevonásából került létrehozásra, - majd névváltozással, tartalmi változtatások nélkül  a Kriminalisztikai Tanszék volt elsődlegesen  a felelős.

Önálló szervezeti egységként 1999. szeptember 1. óta létezik a Rendőrtiszti Főiskolán ismét a Bűnügyi Tanszék, amely 2006. január 1-én egyesülve a Gazdaságvédelmi Tanszékkel nyerte el jelenlegi formáját.

A tanszék munkatársai a bűnügyi szolgálattal és annak tevékenységével  kapcsolatos ismereteket közvetítik a hallgatói állománynak. Az ismereteket "bűnügyi szolgálati ismeretek", "bűnügyi alapismeretek" tantárgyak keretében oktatjuk. Az elsajátítandó  tananyagok,  előadások, szemináriumok, gyakorlati foglalkozások keretében kerülnek feldolgozásra, átadásra, törekedve az elmélet-gyakorlat helyes arányának biztosítására.

A bűnözés kvalitatív, kvantitatív változásaival szemben ezen ismeretanyag elsajátítása, illetve ezek gyakorlatban történő alkalmazása nélkül hatékonyan, eredményesen fellépni nem lehetséges. Mivel közvetlenül a bűnügyi felderítő, nyomozói, vizsgálói munkában alkalmazandó tananyagról van szó, ezért a tanszék állománya napi kapcsolatban kell áll a végrehajtó szervek munkatársaival, ezáltal tudjuk megvalósítani a gyakorlatias képzést a főiskolán. A múltban is, a jelenben is törekszünk a magasan kvalifikált szakembereknek az oktatásban és az oktatáshoz kapcsolódó tudományos jellegű tevékenységbe, pl. szakdolgozatok konzulenseiként, bírálóként, TDK-és szakdolgozatoknál opponensként, bírálóként, különböző jellegű vizsgáztatásokba történő bevonására.

Rendkívül lényeges, fontos feladatként jelentkezik a szaktanszék munkatársainál, hogy a gyakorlatokat, kihelyezett oktatásokat megszervezzék, az érintett szervekkel közösen lebonyolítsák ezeket, illetve a hallgatói munkavégzést, a feladatok teljesítését ellenőrizzék.

A tanszék munkájában a jövőben meghatározó jellegűnek kell lennie -, amennyiben a vezetés az ehhez szükséges feltételeket biztosítja -, a tudományos tevékenységnek, mivel a gyakorlati munkavégzés során felmerülő kérdésekre az elméletnek is ki kell dolgoznia, meg kell adnia a helyes választ, válaszokat.